Almás rácsos

Ó, szegény kicsi Blogom!
Milyen hűtlen is vagyok hozzád. És az összes olvasómhoz is... Remélem azért akad még valaki, aki nem ábrándult ki teljesen és még kíváncsian várja, hátha születik egy-egy újabb bejegyzés. :)
Nincs mentségem, csakhogy mintegy ezredszerre is megállapítom, hogy nem nőttem fel a feladathoz.
DE!
Készülnek a szandik, ha lassan is, de biztosan. Íme a bizonyíték:




Barna keresztbepántos szandi almazöld paszpóllal.


Magamban almás rácsosnak neveztem el... :)

"Hirtelen...

...kitalálom, nem is létezek, pusztán a felület ügyes tréfája vagyok és ragaszkodásom önmagamhoz nem más, mint a formát összetartó erõ.
De ha két erõ összefog, és ez az összefogás átível a létezés szövetén, együtt felfedezhetik a végtelent."

Germo :)

Nosztalgia

Teljesen más témában. :) Nem nagyon szoktam személyes infókat írni, de ezt a két képet muszáj megosztanom.

Valamiért úgy alakult, hogy elég kevés régi családi fotónk van kicsikorunkból. Annak a kevésnek is egy része valahogy rejtélyes módon elkallódott, bár gyanítom valakinél ott lapul... Így tehát nagyon megörültem, amikor egy e-mailban megkaptam ezeket. :)

A képen a nővéremmel és a bátyámmal vagyok és olyan 3 éveske lehettem. A kuty nevére már nem emlékszem... (talán ő volt Csöpi?) Vicces, imádós kép, igazi retró hangulatú.




Ez pedig úgy, ahogy van, gyönyörű, és finomságos! Nekem. Anyukám és a bátyám valamikor '69-ben.



...mindjárt visszazökkenek...

Ikrek

A "nagy érdeklődésre" való tekintettel, bemutatnám ezeket a szépséges ikerbabákat. :)
Hosszuk: 15 cm, súlyuk: kb. 220g. Néhány óra eltéréssel születtek, szépek, mindenük megvan.







Még Szöszi is elolvadt tőlük teljesen.



Már születőben vannak a következő gyerekek, ők is ikrek lesznek... Szorítsatok, hogy egyszer lányok is legyenek! :))

(p.s.: egyedül még béna lennék ilyeneket alkotni, szóval nem csak az én érdemem, nagyon nem.)

Érdekességek

Láttatok már ilyen mini cipőt? :)



Hihetetlenül édes kis cukorka darab. A mintái meg...háááát, egész nap olvadoztam tőle, miközben csináltam. :) A fotók sajnos pocsékok és a felsőrész is csak egy pulcsi, vagyis egy próba, de készülnek majd ilyen darabok gyűjtőknek vagy azoknak, akik szeretik a különlegességeket. Ilyen kis cipőt a szakmájukat már 50 éve művelő cipészmesterek készíthettek. Marcellnál láthattok egy tökéletes darabot, amiből a kaptát is kivették, - élőben egyszerűen gyönyörű! - és olvashattok is róluk bővebben.
(Félreértés ne essék, nem gyerekcipő, hanem egy felnőtt, kézzel varrott cipő tökéletes miniatűr mása)



Nagyon fura, de mióta ott vagyok, eddig csak lányok jöttek tanulni ezt a nem is annyira nőies szakmát. A héten elég sokan is voltunk( bár lehettünk volna többen is).



Felső sor balról jobbra: Alina Romániából, Evelin Lengyelországból, Tia az Egyesült Államokból. Ülnek: Daniela Hollandiából és Ritika Indiából.

A felső három lánynak pénteken le is járt a tanulóideje, kaptak gyönyörű oklevelet is, nem is gondoltam. Helyes, szorgalmas lányok voltak, kicsit sajnálom is, hogy elmentek. Tia pedig egy nagyhangú, vidám lány, mit lány, "asszony" volt, aki egyébként 20 éve gyógyszerész ellenőrként dolgozik, és egyik nap arra ébredt, hogy cipőt szeretne csinálni. (inkább csak a családjának) Irigylésre méltó nem? Hogy a fejébe vett valamit és megvalósította.

Hétfőn újabb tanulók jönnek. Zajlik az élet. :)

Január

Általában a januárt mindig olyan hosszúnak érzem. Nagyon hosszúnak... Na de ezt most igazán nem mondhatom. Sitty sutty vége lett, csak pislogok. Megszámoltam, eddig 12 napot sikerült a műhelyben tölteni (a tavalyival együtt kb 20-21), és máris sokat tanultam (nem csak a cipőkészítésről, magamról is...hehe) Egyre erősebb bennem a vágy, hogy nekem is legyen egy kis műhelykém, ahol minden együtt van, amire szükségem van. Kezd elegem lenni az otthoni műhely-hangulatból...helyesebben azzal nem lenne gond, hogy otthon van, az egy légtérben levéssel, a ha valamit akarok csinálni, a tornyok áthelyezésével, ebből eredően a helyhiánnyal és az örökös kutakodással vannak problémáim.
Sajnos ennek orvoslása nem a közeljövőben lesz, az a gyanúm.

Elég sokmindennel foglalkoztam már bent, ezek többsége a férficipők köré koncentrálódik (mintakészítés, próbacipő összeállítás, fárafoglalás). Fúú, komolyan mondom, hogy kondiznom kellene, hogy egy férficipőt fára tudjak húzni...remélem, hogy egy nőit azért könnyebb! De készülnek tervek is (sőt elég sok tervem van), ha minden igaz magamnak is fogok készíteni egyet, és kilátásban van egy izgalmas koprodukció is.

Csak ennek a télnek lenne már vége! Nem bírom az ilyen mínuszokat, mint, ami a héten volt, bár részemről inkább tél legyen, mint nyár, de ami sok az sok. Brrr! És a sötétség!

Már egy ideje kísérletezgetek bőrre nyomással, festékkel. Még ősszel vadásztam nagyon szép, régi, fa nyomómintákat. Innen az ötlet. Sajnos ezek nem nagyon használhatók, de van már egy-két ötletem, miből lehetne.

Ezekből a betűkből pl. készült...



...egy kissé grunge-ra sikerült kwandera felirat. :)



A régi nyomóminták nagyon kis finomak, de nem tökéletesek a célra.



Pedig be vagyok sózva, most hétvégén eléggé rákattantam a témára.

Készült néhány makett is a szandikhoz. Nagyon viccesek!



Ja, és a hónap eseménye, nekem legalábbis - pillanatnyilag így élem meg, hogy csatlakoztam a facebookhoz. Újabb dolog, amitől igazából a hideg kiráz. Rettenetesen utálok mindenféle közösségi oldalt, nem tehetek róla, így vagyok szocializálódva. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni...

Na megyek aludni, mert holnap pálcikákat és tapaszokat kell használjak a szemhéjam kitámasztására.

(Melyik filmben is volt? "Azt tapasztalom, hogy a tapasz tapad nagyon.")

Kint és bent

A mai nap képekben:


Egészen  gyönyörű volt ez a havazás!



Mindeközben bent:



Hogy ez a cica milyen helyet talált magának! :))

Főnix

Újjászületett és most pompázik. :)

Terv-félék

Nem egészen így terveztem az évkezdést, ugyanis sikerült lebetegednem. Az ünnepek után ugyan gyakorlatilag ápolónőt játszottam, tehát nagyon nem csodálkozhatok, de mégis... :(

Sok tervem van erre az évre. Nem nagyok, azokat még későbbre tartogatom. ;)

"Csak" olyanok, mint
... minél több tapasztalat szakmailag, ameddig lehet,
... sokkal több önfeledt kreatívkodás - konkrétan a papírcipőkre gondolok, amikre az elmúlt évben egyáltalán nem jutott idő, vagy energia? ,
... a befutott szandálrendeléseknek is gőzerővel nekiállni, a tavasz hamarabb itt lesz, mint gondolánk,
... az idén szeretnék textiles dolgokat is csinálni,
...évek óta halogatom, hogy valamiféle mozgásformát beiktatok az életembe, s.o.s. szeretném!!!,
... megpróbálni rendben tartani a dolgaimat, a lakást, a gondolataimat,
... sokkal sokkal több türelem minden irányba...

Ilyesmik.

Az elmúlt évet szerettem. Remélem ezt is fogom.

Még tavaly (értsd karácsony és szilveszter között) belekezdtem egy papírcipőbe. A nyavaják miatt, még nincs kész, de talán hétvégén már meg tudom mutatni.
Itt a blogon még nem is írtam róluk egy szót sem...fura... Hmm. Most egy régi, legalább 6 éve készült cipőt alkotok újjá. Akkor még elég kezdetleges volt a technikám, és csak sima, barna csomagolópapírt használtam hozzájuk, amiket viszont nagyon szerettem. Csakhát rémes, mennyire kis bénák lettek. Ezért ma le is fotóztam a prototipust, összehasonlításnak.





Valóban súlytalan, kis horpadt, gyűrött, éppenhogycsak nem átlátszó valamicsodák voltak ezek. (bár ez talán itt nem is látszik)

Gyakszi

Az előzőben kaptára felrajzolt modell szabásmintái valahogy így néznek ki.

Először egy alapmintát készítünk,minden lényeges vonallal és jelöléssel (bélés, fűzűlyukak, illesztések stb.) ...



...majd kifejtjük a szabásmintát.



Hát...ez nem tűnt túl érdekesnek...pedig az. :)) ...és rövid is volt.

...

Ma viszont elkezdtem egy próbacipő fárahúzását. Mit mondjak? Nem voltam ügyes. Pedig komolyan azt hittem elsőre menni fog...:D
Holnap folyatatom. Szorítsatok! :)

Első napok

Néhány kép Marcell műhelyéről.

Ennyi szerszámot ilyen szépen rendben tartva én még nem láttam! :) Tudjátok, mi tetszik bennük különösen? A nyelük. Szép színűek, gömbölyűek, tenyérbe simulók. Meg nem mondanám, melyik mire való, de talán idővel kikupálódok. :) Másfél éve egy bácsitól én is vettem szerszámokat, igaz nem tudtam, mire lesznek jók. De már akkor is lenyűgözött, milyen szépek. Némelyik lötyög, némelyik biztos csorba is, még nem is használtam őket, csak néhányukat.





Nem kevés eszköz és egyéb kütyü kell a fárafoglaláshoz. Többféle kés, ár, kalapács, fogó, szegek, stb. stb. Csak tudja az ember, hogy mihez is nyúljon. Tisztára, mint egy műtő: Fogót! Árat! Vizes ecsetet! :D



Ez pedig itt az egyik Hf, vagyis Házi feladat. Néhány, könyvből kiválasztott modell szabásmintáinak elkészítése. Ez ennek az első lépése, vagyis a tervezett vonalak kaptafára rajzolása. Legközelebb megmutatom mi lett belőle.

Könyvek...

...kincsek.
Egyébként is, de ezek különösen. :)
Ahogy már mondtam, Londonból tetemes mennyiségű könyvet hoztunk. Megmutatom őket. Jó? :)


(Kettő nem mostani szerzemény.)

Némelyikük kifejezetten érdekes.
Mint pl. ez. Hmmm. Így is lehet "handmade" cipőt készíteni. :) Alapból nem vonzódom az ilyen csukákhoz, de határozottan karakteresek. Ügyes kezűek megcsillogtathatják grafikus vénájukat, és érvényre juttathatják személyiségüket...Tetszik.



Vagy ez. Előtte nem hallottam még erről a hölgyről: Hester van Eeghen. De nagyon tetszik! Gyönyörű, tiszta szineket használ és elképesztő táskákat, bugyrokat, és egyéb tartókat készít, melyek rendkívül kreatívak, praktikusak, és számos meglepi zsebet rejtenek. A cipői is csodásak persze...mint pl. azok a lila csizmáááák! :)



A kortárs indiai divatról szól a másik nagy kedvencem. Szebbnél szebb képekkel és ruhákkal. Ilyenekkel:



És végül. Gyerekkoromban mit nem adtam volna egy ilyen könyvért!!!! Rajzolni tanít kedvesen, viccesen, kreatívan. Szuper! :)



Ugye milyen jó nekem? :))

A képek kinagyítva jobban mutatnak... :)

Ja és sorsoltam a másik blogon, akit érint a dolog, esetleg kukkantson át...

Handmade shoes by Koronya

Emlékeztek még a májusban bemutatott cipőkészítéses videóra? Emlékeztek még, mennyire gyönyörű volt? Feltűnt oldalt a "Handmade Shoes" link?

Képzeljétek, Marcell, aki ezeket a szépségeket készíti, kedvesen felajánlotta, hogy segít nekem!!!!!!!!! :))))

Mindez történt már két hete, és azóta gyakorlatilag madarat lehetne velem fogatni. :) Nem is csoda! ( Csak semmit nem szeretek elkiabálni, ezért még vártam a nagy bejelentéssel.) Már kétszer voltam és remélem, hogy minél többször lesz még erre alkalmam. 

Marcellnál ugyanis szinte állandóan van valami mozgás. A világ számos pontjáról érkeznek hozzá tanulnivágyók, vagy éppen ő utazik Amerikába, hogy ott tartson tanfolyamot. 

Istenem, szinte el se hiszem, hogy végre egy olyan embertől tanulhatok, akitől tényleg van mit tanulni! ....óóóó.....egy rakás dolgot tudnék róla írni, de nem szeretném zavarba hozni. :))

Olvassátok a blogját, csodáljátok meg a munkáit, nagyon sokminden kiderül belőlük....

Igyekszem majd fényképekkel is dokumentálni az ott töltött időt, és beszámolok majd a műhelyben töltött órákról. Nagyon izgatott vagyok és - rémes tulajdonság - türelmetlen is, mindent egyszerre szeretnék! :) 

Marcell! Ezúton is köszi, köszi, kösziiiiii!!!!!!!!!!! :)

Mintakönyvek...

...végre! :)

Utolsó alkalommal.

ITT.

Pénztárcák

Nem is tudom, eddig miért nem csináltam pénztárcát... Aztán valaki szeretett volna ilyesféle fazont, csak feketében. Én pedig felturbóztam, és szinesen, virágba borulva itt vannak ők. :) Éljen a tavasz! Biztos lesz folytatás, legalábbis, ha ezek tetszést aratnak.

Kék-zöld-piros:

Barna-türkiz:

Lila-sárga:

Türkiz-piros:

Kék-lila:

Méretük kinyitva:  kb. 14,5 cm x 18 cm (a zárórész nélkül)
Hamarosan a Meskán is fent lesznek.

Beszámoló

Nem akarom túl hosszúra nyújtani, de ki tudja, mi lesz belőle. :) (hosszú lett) 

Nagyon szuper 11 napot töltöttünk Angliában, mégpedig Dél-Angliában, ami a hamísítatlan vidéki Anglia. Pont azt nyújtotta, amire vágytam. A barátom húga él itt, ő látott vendégül minket erre az időre.  

Szinte végig gyönyörű időnk volt, napsütéssel, egy-két nap volt csak felhős, eső szinte semmi. :))
Lewes (ejtsd: luis), a kisváros, ahol voltunk, egy igazi kis dél-angliai gyöngyszem, egy középkori városka, sok megmaradt 15-16 sz-i házzal, várral, kolostor rommal, sörfőzdével, tele élettel, hangulatos boltokkal, gyönyörű dombokkal, barikkal...és mindez kb. 20 percre a tengertől. (kocsival vagy busszal)

Minden utcácska tartogatott valamit, hol egy szép épületet, hol egy érdekes ajtót, hol egy ablakba kitett mulatságos tárgyat. Rengeteget fényképeztem, többek között bejárati ajtókat. :) Nekem nagyon fura, hogy az utcáról közvetlenül nyílnak ezek a színes ajtók a lakásba. Viszont két egyformát nem találtunk. A szinek, a kopogtatók és házszámtáblák elképesztő variációját képzeljétek el. Nagyon imádtam.
A városka tipográfiailag is kifogástalan volt. ( pedig általában nem figyelem) Gyönyörű betűtípust használtak mindenhez.  

Hát, nem tudom, mennyire lehet képzelni....de inkább néhány kép róla:






Tengernél többször is voltunk, még nem láttam, úgyhogy nagy élmény volt. Főleg, hogy a hűvösebb verzióját láttam. Szél, hullámok, kavicsos part...hmmmm! :) Majd 4 kg kavicsot és kagylót gyűjtöttünk és még haza is hoztuk! :)) Abból, amit láttunk, a legjobban a Seven Sisters nevű hely tetszett, amely 7 "krétahegyet" jelöl. Vicces, hogy ebből a máló anyagból egymásra rétegződve kovakővel nagy falak képződnek. Ez olykor bizony le is omlik, a tetején több repedést is láttunk. 





A másik érdekes tengerparti város Hastings volt. Szintén van egy nagy területű romvára, ahonnan valóban gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. 1066-ban itt (illetve kicsit feljebb) vesztettek csatát az angolszászok a Hódító Vilmos vezette normannokkal szemben.
Nagyon helyes óváros része van, rengeteg, egymást érő antikossal és zsibárussal.





És persze voltunk Londonban is. Kb. másfél óra vonattal. (nagyon jók a vonatok, és lehet nagyon kedvező áron napi jegyet venni, amivel egy bizonyos déli vonattársasággal elég nagy régiót be lehet járni. Persze mi fér bele egy napba?)
London naaagy, sok emberrel, de sokkal rosszabbra számítottam. Persze csak a központi részen voltunk kb. a Notting Hilltől a Tower-ig. Két napot szántunk rá, ami édeskevés, ráadásul első nap csak gyalog mozgolódtunk, - amit én sokkal jobban is élveztem, hiszen így elkerülhettük a forgalmas utcákat. 

Ééééés??? Mi történt még? Mi az a szinte hihetetlen dolog, amit emlegettem? ;) 
Óóóó, hol is kezdjem? Londonban történt. Holmáshol? Könyvesboltban voltunk, mindenképpen szerettem volna cipős témájú könyveket, amiket itthon hiába keresek. Ott másfél polcnyit találtam. A kasszánál mondta a srác, hogy az egyik szomszédos utcában számos cipőkészítő van. ( hozzáteszem, nem beszélni kicsi angol, és aki arra számít, hogy valamiféle tanulási, netán munkalehetőség szele érintett meg, azt ki kell ábrándítsam ) 
Hmm. Jól hangzott. Mivel itthon a kaptafa beszerzési gondok a legsúlyosabbak (nekem legalábbis), reménykedtem, hátha találunk egy-két használaton kívüli kaptát, vagy címet. Nna itt már közelít a dolog, de azért ennyire nem egyszerű. 
Itthon még a fősuli alatt megvettem Vass László könyvét a klasszikus férficipőről. Gyönyörű képekkel, és a nagyobb európai műhelyek rövid bemutatásával. Így aztán tudtam, hogy Londonban a Lobb név, a Valami. Őszintén szólva már elfelejtettem, mit is olvastam akkor róla, de nem is baj, mert ha emlékszem rá, tuti nem merek benyitni az üzletbe. Ugyanis a St. James utcában megtaláltuk őket, és némi hezitálás után, hogy megkérdezzük, ugyan nem volna-e ötletük, honnét szerzhetnénk, illetve az esélytelenek nyugalmával, meg a mikor, ha nem most, és amúgy is mit veszíthetünk, de legalább látjuk gondolatával, bementünk. 

Kicsit félhomályos, antik hangulatú, barna, fa vitrines helységben találtuk magunkat. Régi, fényes bőr támlás székek, és az üvegek mögött, fényesre suvickolt szépséges cipők, régről. Mint egy múzeum. Lenyűgöző volt. Megállapítottuk, hogy a műhely is itt van, a helység egyik felében, ugyanis dolgoztak, alapanyagokat láttam, és mindenféle dolgot, ami inkább egy műhelybe illik, és nem egy ilyen impozáns üzletbe. Megkérdeztük, körülnézhettünk. :) Majd jött egy hosszú rasztás hajú fazon, és megkérdezte, segíthet-e. Na erre előálltunk az őrült kérdésünkkel, és kaptunk egy telefonszámot! Körbevezetett a műhelyben, a pincében. A Lobb olyannyira Anglia, sőt a világ egyik legnagyobb cipészete, hogy a szemem láttára szedte elő egy szekrényből, Frank Sinatra, Jackie Kennedy Onassys, Lady Diana kaptafáit. Láttam a hatalmas, több ezer kaptát őrző raktárat, megnézhettem, hogyan dolgoznak. Mit mondjak, szédülten fordultam ki a végén az utcára.

Itthon aztán utánanéztem, mit is ír róla Vass László könyve.

Ezt: "...John Lobb... 1829-ben született. Mesterségbeli tudását számos díjjal ismerték el nemzetközi kiállításokon Viktória királynő uralkodásának idején. 1863-ban királyi tanúsítványt kapott, mely szerint Edward herceg udvari cipésze. ... A műhely továbbra is az angol királyi család szállítója, a londoni üzlet bejárata felett látható három címer arról tanúskodik, hogy Lobb készíti Őfensége II. Erzsébet, az edinburgh-i herceg és a trónörökös, walesi herceg lábbelijeit. ..."

Szóval jobb helyre nem is mehettünk volna! :))

Tudjátok, fura, mert soha nem gondoltam volna, hogy bármi közöm lesz a cipőkhöz, azon kívül, hogy viselem őket. Nem voltam, vagyok cipőmániás, olyan értelemben, hogy rengeteg párat őriznék  a szekrényben, és korábban nem is érdekelt. De ha a fősulin nem kezdem el a bőr szakot is, akkor nagy valószínűséggel sosem hallok Attalai Zitáról és sosem tudok más szemmel nézni erre a tárgyra. Azóta viszont vonz, még én sem értem, hogy miért...  De mindegy is, ha ilyen helyekre keveredek.

Sziasztok! :)

...hűűű, jó régen írtam, vagy mutattam bármit is. Nem is nagyon volt mit. Olyan szinten ihlettelen voltam, hogy bevallom semmit nem csináltam és még csak kedvem se volt. És még jól is esett.

Csupán a maradékaimmal kísérletezgettem, mert az nem lehet, hogy a kis darabok felhasználatlanul maradjanak, de még csak ezt se vittem túlzásba. Őszi fárdtság??? Ráadásul egy hónapig fájt a torkom. Ennyi. Más nem.

Aztán jött egy pénztárcarendelés....egy tizenegynehány éve elhagyott pénztárca nyomán.

Aztán felkerekedtem és jól "elherdáltam" egy rakás pénzt GYÖNYÖRŰ bőrökre.

Aztán pedig még az országot is elhagytam. Másfél hétre Angliába utaztunk, így jól kimaradtam az itthoni zimankóból, ott ugyanis fantasztikusan gyönyörű napsütéses idő volt. Pár szót muszáj leszek majd írni róla, mert csodás volt, és történt egy szinte hihetetlen dolog is.

Úgyhogy jövök majd képekkel és újdonságokkal is. Pénztárcákkal, táskákkal, fülbe és nyakbavalókkal.

És persze a textilkönyvekkel is hamarosan. :)

Tegnap és ma és amúgy

A tegnapi nap kalandosan indult, ugyanis már másodjára mentettem ki a macskám karmai közül egy madárkát. Mondhatom, hogy szerencsére, de azért mindig nagy ijedemet okoz, mert a "drágám" rendszeresen behurcolja  a lakásba. Első alkalommal eléggé megsérülhetett szegényke, mert jobbára csak verdesett és ugrabugrált, de a végén a szárnyain távozott a lépcsőházon keresztül. Remélem felépül(t) a kalandból! Tegnap viszont egy viszonylag nagyobbacska, pettyes begyű madárka került a karmai közé, amit a kiáltozásaimra el is engedett. Az pedig röpködni kezdett a lakásban, egyszer centikre a fejemtől. Aztán egy sarokban megpihent. Aztán átlibbent a másik sarokba. Verdesett az ablaknál. Aztán felszállt az asztalra, előre ugrált a sarka felé, körülkémlelt, csippantott, majd felszállt, lebegett és a nyitott teraszajtón kirebbent. :)

Megsérült, mert hagyott néhány vércseppet .... és mást is maga után. De úgyis akartam, így hát a nap hátralevő része takarítással telt.  (nem végeztem)

Szerencsére ez a két kismadár túlélte a Csúzlival való találkozást, de egyszer már a másik ejtett áldozatot...a teraszon találtuk meg... :((( 

(otthon Anyukámnál két (amúgy tündérédes) szálkás tacsiféle tartja rettegésben a kert lakóit, nem egy áldozatot szedtek már, legutóbb Anyum egyik tyúkocskáját :(( )

Ilyen kis tündérek voltak másfél éve

Szóval a háziállataink valóságos fenevadak. Felétek is történnek ilyenek?

Ma viszont sorsoltam, eredmény amott. Gratulálok a szerencséseknek! :))

Amúgy csináltam nemrég egy kalaposgombás kiscipőt, csak azért nem tettem még képet fel róla, mert kicsit szűknek bizonyult, így most várunk, tágul-e. Remélem, igen! De majd megmutatom.

Meg gondolkodom, agyalok, lassan úgy érzem, becsavarodok. ;)))

Szép estét Nektek! :)

Textil-lesők! ....még egy kicsit...

Újragondoltam, és úgy döntöttem, mégiscsak sorsolok  a könyvekre jelentkezők között. Talán így többen érzik úgy, hogy van esélyük.

Tehát ma felteszek egy újabb adagot, amikre egy hétig - szerda éjfélig- lehet jelentkezni, és utána meglátjuk... :)

(bocsánat a tétovaságomért)