More...

Remélem nem unjátok még a szandikat! :)

Lassan tényleg összeszedem a bátorságom és nem csak a fejemben játszok le két telefonhívást...Mindig eljátszom előre a komolyabb telefonbeszélgetéseket, ami már eleve képtelenség, hiszen honnan tudnám, hogy fog reagálni a másik fél??? (tudjátok klasszikus nyuszika és a farkas esete a létrával.... :D )Ráadásul ilyen esetekben nagyon nem tudom magam eladni és kérni sem szeretek, tehát, hogy állítsak oda egy vadidegenhez, hogy "tanulni" szeretnék????????!!!!!!! Hogy mondjam meg, hogy kimivagyok, mit csinálok, mit szeretnék, és hogy ehhez segítségre, tanácsokra, kritikára van szükségem, ...és még ki tudja mire????!!!! Nagyon nem tudom magam hova tenni, mert Tőletek ugyan kapok visszajelzést, amit nagyon-nagyon köszönök, de lehet, hogy egy szakmabeli hozzáértő, totál amatőrnek tartana, és a próbálkozásomat, hogy cipőt csináljak, finoman szólva is nevetségesnek tartaná. Nem feltétlen azért, mert nem lennék rá képes, még csak nem is rosszindulatból, hanem mert egyszerűen a mai helyzetben, amikor a bőripar is - ha nem is haldoklik, de visszaesett, és az emberek többsége is az olcsó kínai cipőt veszi évek óta, méretes cipőkészítésbe fogni nem túl kifizetődő (noha szerintem lenne rá igény). Így aztán nagyon könnyen meg tudom győzni magam, hogy ááááá, kár a telefonért.

Azt is tudom, Nektek sem könnyű, mindenki próbálkozik, terveket sző, remél és tesz érte. Én sem panaszkodásnak szántam, egyszerűen úgy érzem kicsit megrekedtem, és bár tudom, mit kéne tegyek, azt is tudom, jó volnék, mégis a félelmem, hogy elhajtanak, hogy nem sikerül, (egyenlőre) erősebb.

De majd meditálok rá! :)))

Addig is jöjjön még egy szandi! :)

Egy nagyon felhős délutánom volt fotózni, látszik is a képeken, sötét lett, és a szine sem látszik, de ez az a lila, amiből már korábban is készítettem.
Én ezzel is elégedett vagyok, (vajon lehetek?) nagyon birom a nyers talpat, egy kis wax-szal lekenve pedig csodás!

(Nagyon tudom ajánlani a színtelen KIWI Wax Shine-t! Ápol és gyönyörűen felfrissíti a cipőt, a szinét, és a kisebb kopási hibákat is elfedi!)






Tehát próbáltam világosítani a képeken, de nem jártam sok sikerrel. Viszont ha már Ps, akkor most eljátszadoztam vele kicsit. :)

Először ezt csináltam:



Majd azt a tanácsot kaptam, maszkoljam a talpat. Így külön lehet a felsőrészt és külön a talpat szinezni és szép finom árnyalatokat is el lehet érni. Elképesztő a variációk lehetősége!!!!!!! Bár így is sikerült néhány nagyon közeli árnyalatot létrehozni, de akkor már jópár órája dolgoztam rajta, úgyhogy nem volt kedvem újat csinálni. Ilyen lett:



Szerintetek megérte vele ennyit dolgozni? Láttok különbséget? Mert én elsőre bizony nem nagyon.
Mindenesetre azt ebből a kis egyszerű feladatból is leszűrtem, hogy nem egyszerű a számítógépes grafika és design. Nagyon kell tudni, hogy mit akarsz, különben elveszel a részletekben.

Így néz ki Ps-ben:



És így csupa fekete talppal:



Játszatok, kísérletezzetek!  Jó MÓKA!!! :)

...

Macskamánia :)

Nincs itt semmi huncutság, mi más készült volna a cicás hozzávalókból, mint egy újabb szandi. Egy macskamániásnak természetesen, - aki nem én vagyok . :)

Egy felüdülés volt készíteni, nagyon elégedett vagyok vele és bizony legszívesebben megtartottam volna, noha nekem nem is jó.  :(

Sokmindent másképp csináltam, mint az eddigieken, és határozottan élveztem minden vele töltött pillanatot!!!!

Tappancsok (Csúzli közreműködésével)...



...és cicák minden mennyiségben:





Zsóka lábán így mutat:

Cicicicc :))

Pöttyös II.

No hát ő is még hónap eleji termés.

Pöttyös I.

Még július elején készült ez a szandi.
A virág csak dekoráció (levehető), nem is tartana sokáig, hiszen szegve sincs, de azért én aranyosnak találom. :)

A talpa viszont nekem túl vastag, egyszerűen alig kapok vékony, talpnak való bőrt. De mivel a cél egy magasabb sarkú szandi lett volna, így végül jó lett ez. A sarka pedig két réteg bőr.
Sajnos bármennyire is akartam, nem sikerült "magas" sarkúra csinálnom. Ahhoz ugyanis a lágyékrészen alá kell erősíteni, hogy alátámassza lábat a megfelelő szögben. Na ehhez kell a kapta, hogy ezt az ívet és a sarok magasságát megadja. A lágyékvasat a kaptán a foglalótalpbélés és a talpbőr közé erősítik, és úgy hagyják egy ideig, hogy felvegye a formát.



(feltöltve júl. 23-án)

Türkiz táska

Életem első bőrtáskája! :)





A bőrt sok szempontból könnyebb varrni, mint a textilt, de sok szempontból nehezebb. Határozott előnye - nekem legalábbis - hogy nem foszlik a széle!, jól megfogható, határozott valami. A nehézség varrás közben adódik: ha rontasz, vagy úgy marad, vagy az egészet újra kezded a szabástól, de legalábbis átvariálod. Ugyanis a tűnyomok bizony ott maradnak örökre, ha mégis kibontanád.

Néha bontok...de csak, ha nem olyan feltűnő.
Na nem azért, ezen a táskán nem bontottam, de eléggé tartottam tőle. :)
De végülis azt hiszem, egyszer magamnak is fogok egy ilyet csinálni!! :))


Belülről:





Hátulról:




A hátsó zseb:




A szandival :))

Nem cipő...

(Még egy kicsit a gyerekes témához tartozik...ezért. Meg mert ezt is az elmúlt héten csináltam. :))

Amikor kamasz voltam nagyon nem szerettem, hogy Anyukám minden szembejövő ismerős vagy ismeretlen kisgyermekes anyukával leállt egy kis beszélgetésre, abajgatásra. :)
Most meg?!... már akkor is elbőgöm magam, ha egy vadidegen kicsit sírni hallok! :)
Hát még mikor először láttam Nagy Hajni képeit! Tudjátok, ő csinálja azokat a szépséges babafotókat. Na azoktól tényleg olvadozni lehet!! És egyébként a többi, más témájú képe is gyönyörű! Neki készítettem ezt a két koszorút.

Kwandera Kids :)

Jól hangzik, ugye? :) Nekem legalábbis tetszik.
A múlt hetem gyakorlatilag a gyerekcipők jegyében telt.

Igazából úgy terveztem, hogy június végéig befejezek egy csomó mindent és majd ha kész vagyok, megmutatok mindent. Nem töltöm vele addig az időt. De mostmár mindegy, nem lettem kész...

Pedig nem lazsáltam. Az egyik nap sikerült úgy reggel 7-kor le is feküdnöm, az átlag pedig kb. 2-3 óra körül volt. Mindezt csak azért mondom, hogy joggal hihettem, hogy tudom tartani a tervemet.
Az újabb határidő, amit most kitűztem az vasárnap. Két szandit kéne addig befejeznem, ... háááát...reálisan egyre látok esélyt. :)

De visszatérve a gyerekcipőkre: egyszerűen imádom őket! :)) Ezért találtam ki ezt a nevet is rájuk. Meg kell különböztetni őket...ez egy másik vonal.

Lábra készült, abszolut egyedi kis díszítésekkel, csipkeszeű lyukasztásokkal. Talán nem látszik de bizony jó sok munka van velük, sokszor (mindig :))csak kézzel tekerem a varrógép kerekét, annyira apró a felvarrandó ez vagy az, és a lyukasztások, csipkézések is egyesével készülnek, amik jó sok kalapálással járnak, aminek viszont a szomszédok nem örülnek. Kicsit zavar és próbálok mindig minél halkabban csapkodni :)), de nem nagyon megy. :)

Ráadásul nem működik túl egészségesen a varrógépem. Ipari (adler) karos bőrvarrógép, amit tavaly nyáron vettünk használtan, - mostmár belátom iszonyú drágán, de akkor nagyon akartam...pedig akkor még azt se tudtam biztosan, fogom-e egyáltalán használni... Ráadásul a karos varrógépeket inkább táskavarrásra használják, ami nekem kellett volna az egy oszlopos gép.
Szóval valami nem jó benne, mert kb. maximum negyed óra után egyszerűen kikapcsol, és valamikor bekapcsolni se tudom...tehát nem örülök és aggódom...és rossz érzés, hogy lehet, hogy becsaptak...

Az elkészült kiscipőknek viszont nagyon örülök, egész rendes mennyiség összejött belőlük, meg kellett örökíteni. :)




És innen jött a név és hogy kell egy kis logó is. Mi más lett volna, mint cica! :)
Nektek hogy tetszik? A szín még nem végleges, de szeretem a narancsot és vidám.
És persze egyenlőre még csak így létezik.

Milyen jó lenne, ha egyszer megvalósulna...!

És akkor egyesével:











Ez annyira tündér lett ezzel a kis csúszásgátlóval! :)



Ami a kupacban van fekete pöttyös és bordó kisvirágos nem most készült, hanem már régebben, próbaképpen, de a kép kedvéért... :)

Jaaj és készült még egy tündér-tündér, tüneményes kerti cipőcske. Hát azt hiszem azt imádom azért a legjobban!! :)) Képet később mutatok róla. Vagy most mutassam? Na jó nem bírom ki. :)) Csak őt még nem próbáltuk és nem tudom, hogy jó-e. De remélem, hogy igen! :)

Kis kerti mokaszin. :) Az ott egy süni volna rajta almával, csak a fotózáskor még nem volt neki szeme és orra.



Puha, szivacsos kis talpija van:



...és nagyon vagány, szerintem. :)



Tetszik? :)

Rohamtempóban...

...készült el ez a szandi. Két napja még nem gondoltam volna, de szerencsére a felsőrész már össze volt állítva, így tegnapra és mára "csak" a talpa maradt.







Valamint gyártottam kis tatyókat a szandikhoz. Egyszerű zsákvászonból, gyöngyös megkötővel. Nekem tetszik, de még hiányzik róla valami...

A másik

Őt készítettem még, szintén lila bőrből.



Érdekes, hogy mindkét megrendelőm ugyanazt a textilt választotta a talpába. Pedig én mutattam még jópárat és volt egy favoritom is. :))) Na azért azt a kombót kipróbálom majd. ;)

Lilák

Helyesebben egy lila. A másikat később mutatom. Tessék kíváncsinak lenni! :)

Éééés, jelentem beáztattam a talpnakvalót és annyira, de annyira jóóóó! Sokkal-sokkal könnyebb így nyesegetni, meg szurkálni! Óóó, én balga, miért nem próbáltam ki már először is! Persze ehhez is kell fásliznom a kezemet, de mit bánom én! :)

Pihenésképp

Épp most fejeztem be egy talp lyukasztását, úgyhogy pihenésképpen írok magamról 7 dolgot. Hoyacarnosa hívott játékba, és bár az előző bejegyzésemet is azért töröltem, mert túl személyesnek éreztem, Erika szülinapjára való tekinettel, kivételt teszek. :)

1. Talán nem újdonság, de imádom a macskákat! Persze főleg az enyémeket. :) Órákig tudnék mesélni róluk, dícsérni finomságukat, kecsességüket, kitartásukat, elszántságukat, nyugalmukat, humorukat, a kis fülükbotját, ahogy mozgatják, a szőrös, puha tapmancsukat, az orruk fölötti kis rövid szőrszálakat... Egyszerűen IMÁDOM! ( azért bosszantani is tudnak rendesen) Persze más cicusoknak sem tudok ellenállni, az utcán is folyton ciccegek, ha látok egyet. Tudom, forduljak orvoshoz. :))) ...És észrevettétek már, hogy a cirmos cicák homlokán ott a jel? "M", vagyis "Macska vagyok"! :D
...ja, és nagyon szeretnék egyszer egy kisoroszlánt, vagy bármilyen más kis-nagymacskát kézbe venni. Ha BÁRKI, BÁRMIKOR AZ ÉLETBEN tud ilyen lehetőségről, SZÓLJON!!! :))))




2. Van egy kosárfonó szakmám.

3. Van még egy tejfogam! :))))

4. Nagyon-nagyon nem szeretem az aluljárókat, a tömeget és várni. Türelmetlen ember vagyok és néha nagyon antiszociális tudok lenni.

5. Nem szeretem a kávét (csak az illatát, vagy szirupként tejszínhabbal) a teát ( csak gyógyteákat iszom néha esténként) és a cigifüstöt (igaz régen én is füstöltem) Viszont szeretem a sört.

6. Szeretem a citromot.

7. Soha nem ültem még repülőn, és nincs jogsim. :)

Ancsa drága, remélem nem haragszol, amiért nem írok újabbakat. De csak Neked elárulom, hogy amúgy meglehetősen zárkózott vagyok, könnyen zavarba jövök és bizony el is pirulok olykor. :)) Utáloooom!!!! :)))

Tuti tovább kell adni?

Akkor legyen: Hesztia, akivel még a Rózsás időkből ismerjük egymást, Könyvészet Dóri- ráérsz az államvizsga után, és Ojni- ha erre téved és észreveszi. :)))

Csodálat

Csak ámulok, valahányszor ezeket a videókat nézem. Hihetetlenül gyönyörűnek találom, fantasztikus, már-már művészi. Érdemes a többit is megnézni, van belőle jópár. A hagyományos, klasszikus férfi cipő készítését mutatja be. Elképesztő könnyedség, pontosság, precizitás és tudás - a szakma magasiskolája.

Türkiz saru

Elkészült Ő is és már a Tulajdonosánál is van.

Annyira izgultam/izgulok mindig, hogy jó lesz-e, fog-e tetszeni stb. Szerencsére jó lett, de azért kell egy kicsit még nyúlnia, hogy Tökéletes legyen. Remélem, hogy megteszi ezt a kis szivességet. :)

A talpát nem abból a nagyon keményből csináltam, mint az Elsőt, (ezért is fejeztem be jóval korábban) nem tudom, fogok-e még abból dolgozni...Ha igen, biztos, nem varrom végig  a teljes talpat!!! :))

A következők lilák lesznek. Az egyik tulajdonképpen olyan, mint ez, a másik, mint amit magamnak csináltam. Már alig várom, hogy nekikezdjek!!!

De olyan sok kérdőjeles, kihívást jelentő terv is van a fejemben...lehet, hogy csak télen lesz rá időm?? 

Cérnával bajlódom

Ez a viaszolt cérna!!

Már félig körbevarrtam vele a szandit, de aztán mégis visszabontottam. Nagyon nem tetszett. Nemcsak a szine miatt, hanem mert szabályszerűen koszosnak láttam.

Hát kibontottam. És milyen jól tettem! Nagyon-nagyon bepiszkolódott. :(

Hogy azért e, mert túl hosszú darabbal dolgoztam és összeszedett ezt azt, vagy a lyukon való áthúzástól, esetleg a kezemtől,- nem tudom. Irtó ragadós ez a cérna, bármelyik lehetett.

De most nagyon gondos voltam. :) Varrás előtt, minden lyukon áthúztam egy darabka cérnát, hogy kitisztuljon, ha amiatt volt. Rövidebb cérnával dolgoztam és legalább 5 percenként törölgettem a kezem ill. a tűt törlőkendővel. :))

Remélem nem kiabálom el, mert még csak az egyik van kész, de nagyon szép lett! :)

Egy kis mese

Mielőtt a bőrbe vágnék mindig elkészítem a  kívánt szandi papír makettjét. Próbára tökéletes és a pántok állását  is be lehet rajta lőni. Noha veszek méretet is a lábról, a későbbi ellenőrzéskor eddig még nem egyezett a levett méret ill. a próbán belőtt pántméret. Hogy miért?!

Na mindegy, remélem majd rájövök.

A mintát később tudom szabásmintaként is használni, így nem kell vele bíbelődni, csak ha javítani kell valamit. Mert az is előfordulhat, hogy az általam megrajzolt ív pl. nem jó, mert nem ott és olyan irányban áll, ahol tartaná is a lábat.

Hát ezért szerencse egyébként, hogy van alkalmam szandikat csinálni, mert nem kell hozzá kapta. Legalábbis nekem nem. Persze lehet, sőt gondolom én, hogy egy rendes cipész kaptára dolgozik, de ez így nekem egyszerűbb. 

Mert mi kell hozzá?

Mindössze egy türelmes megrendelő, aki hagyja, hogy a lábán matassak. :D (tulajdonképpen az ő lába tölti be a kapta szerepét)

Itt jut eszembe egyébként, hogy az elsőt ráadásul egy kedves vidéki lánynak készítettem. Soha nem találkoztunk, lemérte, elküldte a méreteit, majd postáztam neki a papír modellt. Ő beállította magának, bejelölte és visszaküldte. Nem mondom, volt benne rizikó, de jó lett!!!! Annyira örültem! És még jó tanáccsal is ellátott, szerinte legközelebb, mit hogy lehetne még jobbra. 

Nagyon-nagyon fontos nekem, hogy kapjak visszajelzést, akár néhány hét, hónap múlva is, legyen az szandi vagy babacipő, mert akkor tudom, hogy milyen, hogy vált be, mit javítsak a módszeremen.

Zárt cipő esetén sokkal macerásabb lenne, nagyságrendekkel nehezebb. Több mindenre kell figyelni, de ami a legfontosabb az a megfelelő kapta. Aminek méreteit tekintve meg kell egyezzen a láb megfelelő ponton mért méreteivel. Nyilvánvalóan luxus lenne, mindenkinek a saját lábára és a kívánt cipőformára kialakított kapta, de van ilyen is. Én már azzal is megelégednék, ha találnék egy olyan embert, aki ért a kaptafakészítéshez, és mondjuk egy adott 60 mm-es sarokmagasságú, lekerekített orrú, 38-as kaptát át tud alakítani a megfelelő méretre. Ezt egyébként úgy szokták, hogy vagy lereszelnek belőle, vagy felbőrözik (parafázzák) a megfelelő helyeken.

Ja és azt még nem mondtam, hogy kaptát beszerezni sem olyan egyszerű. Miért is lenne az!

De a cél az ez. :)

Majd, ha odáig jutok, hogy olyan ügyes leszek és zárt cipőkkel próbálkozom, akkor majd beszámolok, hogyisvanez.  :) Pár dolgot most is tudnék írni, de az olyan levegőbe beszélés lenne.

Annál a szandinál, amit most csinálok, picit már változtattam is az előzőhöz képest. Nevezetesen, hogy viaszolt cérnát használok a talp varrásához. Ez egy vastag cérna, amit jól átitattak viasszal. Nahát a tapintása nem kellemes, elmondhatom. Viszont egyben van és a viasz vízlepergető hatása is jótékonyan érvényesül a lyukakban.

Egyébként varrásmániás vagyok. Az a fixa ideám, hogy a ragasztott talpak, pántok előbb-utóbb (esetemben biztos előbb) szétjönnének.  Pedig be kell lássam a bóti cipők is ragasztva vannak és a Pálmatex elég erős ragasztó, de mégis. Úgyhogy én a pántokat is összevarrom a talp belsejében, biztos, ami biztos. :))

A viaszolt cérnáról csak még annyit akartam mondani, hogy nagyon meglepődtem, mert a tekercsen egy szép halvány drapp szín volt, varrva pedig- szerintem attól is, hogy meghúztam erősen (jelzem: meg kell)-valahogy a viasz opálos színe jött elő... :(  

Lehet, hogy ezt se jól használom?

Szeretem a cicákat!

:)

Rajzolta: Germo

Elkészült az első! :)

Talpat varrok

De milyen nehezen!

Iszonyatosan kemény talpnak való bőrt sikerült vennem, úgyhogy most szenvedek. Állítólag ez az igazi talpbőr, ezek szerint akkor, amit magamnak csináltam az nem igazi volt.

Megmagyarázom. Talpnak az állat (általában marha) hátrészén levő bőrt használják, ezt nevezik kruponnak.  A bőr ez a  területe a legerősebb, a rostok itt a legtömöttebbek (a szerkezet a legfeszesebb). Nna ez tényleg nagyon tömött, kivágnom is alig sikerült. Pedig vettem hozzá egy kis elektromos szabászgépet is (azt írták, jó bőrre, rugalmas anyagokban)! Persze ezt nem bírta, igaz a vastagság is a max. volt:  5-6 mm. Aztán vettem hozzá kisfűrészt :) Szinte repültem haza, elképzeltem, milyen jókat is fogok fűrészelgetni. Mondanom sem kell, ezzel is befürödtem rendesen. Na jó, azért voltak olyan részek, amit csak ezzel tudtam levágni. Végül aztán egy jó erős snitzerrel sikerült több lépésben, viszont viszonylag szépen kivágnom. 

Amit  a saját szandimnál használtam, az nagy valószínűséggel ún. hasszél volt. A vastagsága ennek is megvolt 5 mm, viszont sokkal-sokkal egyszerűbb volt dolgozni vele, ugyanis puhább, lazább szerkezetű. Én meg naivan azt gondoltam, hogy mind ilyen! Meg is állapítottam magamban, hogy ez nem is olyan nehéz, a végén még férficipőt is fogok csinálni! Na mostmár ezt másképp gondolom.