A tegnapi nap kalandosan indult, ugyanis már másodjára mentettem ki a macskám karmai közül egy madárkát. Mondhatom, hogy szerencsére, de azért mindig nagy ijedemet okoz, mert a "drágám" rendszeresen behurcolja a lakásba. Első alkalommal eléggé megsérülhetett szegényke, mert jobbára csak verdesett és ugrabugrált, de a végén a szárnyain távozott a lépcsőházon keresztül. Remélem felépül(t) a kalandból! Tegnap viszont egy viszonylag nagyobbacska, pettyes begyű madárka került a karmai közé, amit a kiáltozásaimra el is engedett. Az pedig röpködni kezdett a lakásban, egyszer centikre a fejemtől. Aztán egy sarokban megpihent. Aztán átlibbent a másik sarokba. Verdesett az ablaknál. Aztán felszállt az asztalra, előre ugrált a sarka felé, körülkémlelt, csippantott, majd felszállt, lebegett és a nyitott teraszajtón kirebbent. :)
Megsérült, mert hagyott néhány vércseppet .... és mást is maga után. De úgyis akartam, így hát a nap hátralevő része takarítással telt. (nem végeztem)
Szerencsére ez a két kismadár túlélte a Csúzlival való találkozást, de egyszer már a másik ejtett áldozatot...a teraszon találtuk meg... :(((
(otthon Anyukámnál két (amúgy tündérédes) szálkás tacsiféle tartja rettegésben a kert lakóit, nem egy áldozatot szedtek már, legutóbb Anyum egyik tyúkocskáját :(( )
Ilyen kis tündérek voltak másfél éve
Szóval a háziállataink valóságos fenevadak. Felétek is történnek ilyenek?
Ma viszont sorsoltam, eredmény amott. Gratulálok a szerencséseknek! :))
Amúgy csináltam nemrég egy kalaposgombás kiscipőt, csak azért nem tettem még képet fel róla, mert kicsit szűknek bizonyult, így most várunk, tágul-e. Remélem, igen! De majd megmutatom.
Meg gondolkodom, agyalok, lassan úgy érzem, becsavarodok. ;)))
Szép estét Nektek! :)