2010. április 16., péntek

Aprók földjén

Annyi negatív történetet lehet olvasni arról, hogy emberek nem tisztelik mások munkáját és ellopják ötleteiket...
Én nem ilyenről szeretnék beszámolni, hanem éppen ellenkezőleg. Arról, hogy igenis lehet korrekten működni együtt.

A történet egyszerű és még novemberben kezdődött. Akkor kaptam egy levelet a Liliputi kiscipőket gyártó Esztertől, hogy tervezik a nyári modelljeiket, de valahogy mindig visszakanyarodnak a nálam látott csipkés kisszandikhoz. Talán emlékeztek még rájuk.
Mivel imádom ezeket is kis minimanó cipőcskéket, így szinte gondolkodás nélkül mondtam igent arra, hogy ezt a fazont a saját szineikben álmodják meg.
Majd eltelt néhány hónap és én már el is feledkeztem a dologról. De tegnap jött egy emil, hogy elkészültek a kiscipők. Alattuk pedig rám és a blogomra való hivatkozás. Jó, nem?

Tehát így is lehet, sőt így érdemes.

A cipőcskék ITT megtekinthetők, szerintem helyesek lettek, remélem sikerük is lesz. ;)

2010. április 13., kedd

Piroska



Ez a kis piros nagy kedvencem. Először csináltam éksarkat és rögtön szerelembe estem a csiszológéppel. :) A többi szandinál is ilyet fogok csinálni, mert így a csúszásgátlót is sokkal egyszerűbb rábiggyeszteni.



Ezer hála a Mesternek, hogy engedi a kis magánakcióimat a műhelyben elkövetni, egyébként nem nagyon tudom holmikoris csinálnám.


Hamarosan jönnek a többiek is. ;)

Almás rácsos

Ó, szegény kicsi Blogom!
Milyen hűtlen is vagyok hozzád. És az összes olvasómhoz is... Remélem azért akad még valaki, aki nem ábrándult ki teljesen és még kíváncsian várja, hátha születik egy-egy újabb bejegyzés. :)
Nincs mentségem, csakhogy mintegy ezredszerre is megállapítom, hogy nem nőttem fel a feladathoz.
DE!
Készülnek a szandik, ha lassan is, de biztosan. Íme a bizonyíték:




Barna keresztbepántos szandi almazöld paszpóllal.


Magamban almás rácsosnak neveztem el... :)