Pötyike kisasszony

Aki kicsapja a biztosítékot a férfiaknál. Vagy így, vagy úgy...
Nem is csoda, hiszen könnyed, és sikkes, ugyanakkor határozott és emancipált. Imád a lovira járni, ő a leghangosabb, még füttyög is és cseppet sem zavarja, ha emiatt megbámulják. Kedvenc sütije a mignon.





Egy elegáns úr egyszer elvitte Párizsba...Többet nem lehet tudni, de állítólag minden este mulatoztak és egyik éjszaka még a cipőjét is elhagyta egy szökőkútban.


(vasárnapi dal helyett :) )

Egy nemsikerült szandálka

Sokat törpöltem megmutassam-e, de mivel ez volt az első, ami már félig-meddig cipőre hajaz a zárt eleje miatt, hát itt van. Meg amúgy is tanulság.
A bőr, amiből készítettem, - ráadásul először belevágva - nagy kedvenc: hihetetlenül gyönyörű, fémes, csillogós grafit-szürkés-barna. Illetve egy halvány ezüstös arany. Szóval az anyaggal nincs gondom. A fazonkájával viszont már annál inkább. Az én hibám, nem kellett volna ehhez a modellhez ezt a bőrt megmutatnom, vagy fordítva...Szóval végülis, amennyire imádtam az alapanyagot, sajnos éppannyira nem szerettem a belőle készült izét. Talán emiatt is volt, hogy iszonyú nehezen kezdtem neki, és bár a készítését szerettem az újdonsága miatt, mindig ott lebegett, hogy ez nekem tulajdonképpen nem tetszik...sajnos.
Nnna, mindez azt eredményezte, hogy nem is lett jó. Tudtam, hogy több sebből vérzik, és a félelmeim beigazolódtak. (persze titkon azért reménykedtem, hátha mégis...)






Legközelebb akkor csinálok ilyet, ha biztos vagyok minden összetevőben. Igen, magamban is. :)

Vasárnapi dal

Vasárnapi, mivel vasárnap van. És, mivel úgy döntöttem, minden vasárnap teszek fel egy számomra kedves zenét. Persze ez nem jelenti azt, hogy tartani is tudom... :)), és hogy ezentúl ilyen rendszeres/rendszerető leszek, és ad hoc csapongó módon nem lesznek keddi vagy épp pénteki dalok..., de ez a szándékom, legalább ad valami keretet a dolognak.

Úgyhogy "elsőnek" szóljon ez a remek muzsika.
Néhány napja akadtam rá, de teljesen odavagyok! A citerát amúgy is nagyon szeretem, de így még nem hallottam szólni.




És egyszersmind szeretnék ezzel elnézést kérni mindazoktól, akik azt hitték, hogy többet nem lehet bekukkantani hozzám.
Egy kicsit borús pillanatom vezetett oda, hogy letiltsam a blogot, de egyetlen pillanatig sem volt meghívós.

Szóval: Szeretettel! :)