Erre a szandálra is már jóideje várt a gazdája. Vikinek csak az volt a kérése, hogy zárt elejű legyen illetve, hogy a a színei zöld és barna legyenek. Egyébként rám bízott mindent. Először egy olyan fazonban egyeztünk meg, mint a csillogós, csipkés szélű, de végül, annak balul sikerülte után jól lebeszéltem róla, nem mertem mégegyszer nekivágni. Annyira aranyos volt végig, hogy semmiképpen nem szerettem volna elrontani a szandálját. :)
Próbáltam biztos(abb)ra menni. Ez a fazon ugyan talán nem olyan különleges, de a végeredménnyel elégedett voltam. (és Vikinek is nagyon tetszett...igaz ő annyira lelkes és kedves volt mindvégig, hogy gyanítom, ha egy akármilyen darabot nyomok a kezébe, azzal is boldogan szaladt volna tovább :D )
Az orra ennek már merevítve van, össze lehet hasonlítani a csillogóssal, ugyanolyan kaptára készült mindkettő...van egy "kis" különbség!
Ez a szandál most egy ideig az utolsó. Nem készítek újabbakat, és nem veszek fel rendelést sem. Költözés előtt állunk, elhagyjuk szeretett albérletünket, kinőttük. A műhelyben sem szeretnék visszaélni azzal, hogy mindent ott csinálok, így amíg nem találunk egy megfelelő nagyobb lakást, ahol végre lehet egy SAJÁT szobám, (...ahol nyugodtan alkothatok és bénázhatok :) ), hát... addig nem lesz mutogatnivalóm. Higgyétek el, én sajnálom a legjobban!
Még valamit azért mutatok. :)
Ezt a jópofa macsekot kaptam Vikitől, ő készítette. Nagggyon cukor! :))
