Potya Péntek

Ezúttal ezért lehet pályázni:






Ha szeretnéd, katt Zsuzsihoz! :)

Kreatív társasjáték / #1 Lonc

A játék lényege a következő:

"Adott témára készítenek a játékosok egy-egy alkotást. A téma lehetőleg kellően elvont, az erre adott válasz pedig tulajdonképpen bármi lehet. Lehet kísérletezni, új anyagokat próbálgatni, de lehet a már megszokott és ismert technikákat is alkalmazni.
A játék célja mindössze annyi, hogy kicsit más oldaláról fogjuk meg a tárgyalkotást, na és persze maga a játék, a kikapcsolódás, és egyben a kihívás izgalma. :-)"

1. téma: Az idei év Pantone színe, a lonc

Nem jött az ihlet, viszont volt egy csuparózsaszín papírcipőm....



További alkotások és részletek Theia-nál, akinek ezúton is köszi a szervezésért! :)

Mások

A papírcipőknek már régóta szerettem volna egy bejegyzést szánni..., de most sem ez lesz. :)

Legalábbis nem az enyéimről lesz szó. Másokhoz szeretnélek elinvitálni benneteket, két kedvencemhez, akik csodás cipellőket kreálnak papírból.

Az első Carlos N. Molina, akinek nagyon színes, szép vonalú, vidám cipellői mindössze néhány centiméteresek.
Képeket nem nagyon lehet tőle lementeni, ezért a Flickr-t javaslom, ha kíváncsiak lettetek rá.



A másik egy Violise Lunn nevű dán hölgy, aki pedig hihetetlen finom érzékiséggel készíti az alkotásait. Imádom a fotókról áradó hangulatot, a színeit, a formáit.

Rózsás balerina

Hát ő volna:




Nem lett hibátlan, sok apróságra kell jobban odafigyelni, de első önállónak nem lett rossz. :)



Ti mit szóltok az orrához? Nektek, hogy tetszik? Nem bumfordi?

Mérföldkő

Elkészült hát az első, igazi, saját készítésű cipőm... :)

Még nincs képem róla, de a készítés közben ellőtt fotókból addig is mutatok párat.




Nem a legjobbak, teljesnek meg egyáltalán nem mondanám, de talán enged némi bepillantást a munkafolyamatba.

* * *

Alig hiszem el, hogy végre megvalósult egy kis álom-morzsám. Hihetetlen régóta vágytam erre...
.....ezért indult a blog, ezért csináltam a szandálokat, a papírcipőket....ezért volt minden. És tényleg bíztam benne, hogy valaki egyszer csak rám talál és azt mondja "én segítek". (lásd első poszt)
Nem tudhatjátok, de én nagyon nem szeretek kérni, főleg, ha valakit nem ismerek. Márpedig én senkit nem ismertem ebben a szakmában, akihez lehetett volna fordulni. Épp ezért úgy is voltam vele, nem baj, - néhányan biztattak, kezdjek blogot, - elkezdtem. Gondoltam, egyszer csak önfejlődök arra a szintre, hogy egy egyszerű cipőcskét megpróbálok összehozni.
...nem tudom, sikerült volna-e...

...hiszen nem így alakult szerencsére. :)

És ma kikerült a kapta az első, kis egyszerű, de önálló cipőmből is! És már látom, hogy ha csak anyagi, technikai akadályok nem gördülnek elém, ill. megoldódnak ilyen jellegű problémáim, akkor nem lesz megállás.
Mert egyszerűen SZERETEM csinálni! Boldog vagyok tőle. Elmélyülök benne, és minden fontos érzékemre hat. Nem érdekel, ha molyolok rajta, nekem így okoz örömet. HISZEM, hogy cipőt készíteni (nem csak tervezni) igenis művészet, mégpedig komoly. És ezt akarom csinálni, mert ebben vagyok jó, és leszek mégjobb, még ha ezt nem is mindig hiszem el.

(Épp ezért őszintén kívánom magamnak, hogy a Nyúl éve valóban a gyarapodás éve lehessen...)