Január

Általában a januárt mindig olyan hosszúnak érzem. Nagyon hosszúnak... Na de ezt most igazán nem mondhatom. Sitty sutty vége lett, csak pislogok. Megszámoltam, eddig 12 napot sikerült a műhelyben tölteni (a tavalyival együtt kb 20-21), és máris sokat tanultam (nem csak a cipőkészítésről, magamról is...hehe) Egyre erősebb bennem a vágy, hogy nekem is legyen egy kis műhelykém, ahol minden együtt van, amire szükségem van. Kezd elegem lenni az otthoni műhely-hangulatból...helyesebben azzal nem lenne gond, hogy otthon van, az egy légtérben levéssel, a ha valamit akarok csinálni, a tornyok áthelyezésével, ebből eredően a helyhiánnyal és az örökös kutakodással vannak problémáim.
Sajnos ennek orvoslása nem a közeljövőben lesz, az a gyanúm.

Elég sokmindennel foglalkoztam már bent, ezek többsége a férficipők köré koncentrálódik (mintakészítés, próbacipő összeállítás, fárafoglalás). Fúú, komolyan mondom, hogy kondiznom kellene, hogy egy férficipőt fára tudjak húzni...remélem, hogy egy nőit azért könnyebb! De készülnek tervek is (sőt elég sok tervem van), ha minden igaz magamnak is fogok készíteni egyet, és kilátásban van egy izgalmas koprodukció is.

Csak ennek a télnek lenne már vége! Nem bírom az ilyen mínuszokat, mint, ami a héten volt, bár részemről inkább tél legyen, mint nyár, de ami sok az sok. Brrr! És a sötétség!

Már egy ideje kísérletezgetek bőrre nyomással, festékkel. Még ősszel vadásztam nagyon szép, régi, fa nyomómintákat. Innen az ötlet. Sajnos ezek nem nagyon használhatók, de van már egy-két ötletem, miből lehetne.

Ezekből a betűkből pl. készült...



...egy kissé grunge-ra sikerült kwandera felirat. :)



A régi nyomóminták nagyon kis finomak, de nem tökéletesek a célra.



Pedig be vagyok sózva, most hétvégén eléggé rákattantam a témára.

Készült néhány makett is a szandikhoz. Nagyon viccesek!



Ja, és a hónap eseménye, nekem legalábbis - pillanatnyilag így élem meg, hogy csatlakoztam a facebookhoz. Újabb dolog, amitől igazából a hideg kiráz. Rettenetesen utálok mindenféle közösségi oldalt, nem tehetek róla, így vagyok szocializálódva. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni...

Na megyek aludni, mert holnap pálcikákat és tapaszokat kell használjak a szemhéjam kitámasztására.

(Melyik filmben is volt? "Azt tapasztalom, hogy a tapasz tapad nagyon.")

Kint és bent

A mai nap képekben:


Egészen  gyönyörű volt ez a havazás!



Mindeközben bent:



Hogy ez a cica milyen helyet talált magának! :))

Főnix

Újjászületett és most pompázik. :)

Terv-félék

Nem egészen így terveztem az évkezdést, ugyanis sikerült lebetegednem. Az ünnepek után ugyan gyakorlatilag ápolónőt játszottam, tehát nagyon nem csodálkozhatok, de mégis... :(

Sok tervem van erre az évre. Nem nagyok, azokat még későbbre tartogatom. ;)

"Csak" olyanok, mint
... minél több tapasztalat szakmailag, ameddig lehet,
... sokkal több önfeledt kreatívkodás - konkrétan a papírcipőkre gondolok, amikre az elmúlt évben egyáltalán nem jutott idő, vagy energia? ,
... a befutott szandálrendeléseknek is gőzerővel nekiállni, a tavasz hamarabb itt lesz, mint gondolánk,
... az idén szeretnék textiles dolgokat is csinálni,
...évek óta halogatom, hogy valamiféle mozgásformát beiktatok az életembe, s.o.s. szeretném!!!,
... megpróbálni rendben tartani a dolgaimat, a lakást, a gondolataimat,
... sokkal sokkal több türelem minden irányba...

Ilyesmik.

Az elmúlt évet szerettem. Remélem ezt is fogom.

Még tavaly (értsd karácsony és szilveszter között) belekezdtem egy papírcipőbe. A nyavaják miatt, még nincs kész, de talán hétvégén már meg tudom mutatni.
Itt a blogon még nem is írtam róluk egy szót sem...fura... Hmm. Most egy régi, legalább 6 éve készült cipőt alkotok újjá. Akkor még elég kezdetleges volt a technikám, és csak sima, barna csomagolópapírt használtam hozzájuk, amiket viszont nagyon szerettem. Csakhát rémes, mennyire kis bénák lettek. Ezért ma le is fotóztam a prototipust, összehasonlításnak.





Valóban súlytalan, kis horpadt, gyűrött, éppenhogycsak nem átlátszó valamicsodák voltak ezek. (bár ez talán itt nem is látszik)