2010. január 31., vasárnap

Január

Általában a januárt mindig olyan hosszúnak érzem. Nagyon hosszúnak... Na de ezt most igazán nem mondhatom. Sitty sutty vége lett, csak pislogok. Megszámoltam, eddig 12 napot sikerült a műhelyben tölteni (a tavalyival együtt kb 20-21), és máris sokat tanultam (nem csak a cipőkészítésről, magamról is...hehe) Egyre erősebb bennem a vágy, hogy nekem is legyen egy kis műhelykém, ahol minden együtt van, amire szükségem van. Kezd elegem lenni az otthoni műhely-hangulatból...helyesebben azzal nem lenne gond, hogy otthon van, az egy légtérben levéssel, a ha valamit akarok csinálni, a tornyok áthelyezésével, ebből eredően a helyhiánnyal és az örökös kutakodással vannak problémáim.
Sajnos ennek orvoslása nem a közeljövőben lesz, az a gyanúm.

Elég sokmindennel foglalkoztam már bent, ezek többsége a férficipők köré koncentrálódik (mintakészítés, próbacipő összeállítás, fárafoglalás). Fúú, komolyan mondom, hogy kondiznom kellene, hogy egy férficipőt fára tudjak húzni...remélem, hogy egy nőit azért könnyebb! De készülnek tervek is (sőt elég sok tervem van), ha minden igaz magamnak is fogok készíteni egyet, és kilátásban van egy izgalmas koprodukció is.

Csak ennek a télnek lenne már vége! Nem bírom az ilyen mínuszokat, mint, ami a héten volt, bár részemről inkább tél legyen, mint nyár, de ami sok az sok. Brrr! És a sötétség!

Már egy ideje kísérletezgetek bőrre nyomással, festékkel. Még ősszel vadásztam nagyon szép, régi, fa nyomómintákat. Innen az ötlet. Sajnos ezek nem nagyon használhatók, de van már egy-két ötletem, miből lehetne.

Ezekből a betűkből pl. készült...



...egy kissé grunge-ra sikerült kwandera felirat. :)



A régi nyomóminták nagyon kis finomak, de nem tökéletesek a célra.



Pedig be vagyok sózva, most hétvégén eléggé rákattantam a témára.

Készült néhány makett is a szandikhoz. Nagyon viccesek!



Ja, és a hónap eseménye, nekem legalábbis - pillanatnyilag így élem meg, hogy csatlakoztam a facebookhoz. Újabb dolog, amitől igazából a hideg kiráz. Rettenetesen utálok mindenféle közösségi oldalt, nem tehetek róla, így vagyok szocializálódva. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni...

Na megyek aludni, mert holnap pálcikákat és tapaszokat kell használjak a szemhéjam kitámasztására.

(Melyik filmben is volt? "Azt tapasztalom, hogy a tapasz tapad nagyon.")

6 megjegyzés:

FKriszti írta...

Nagyon örülök,hogy ilyen jól alakulnak a dolgaid!!!!Biztosan jó tanítvány vagy! Aki ennyire akar ,az megérdemli a tudást...Remélem láthatjuk majd az első cipő fotóját!?

Mónika írta...

Francia csók, Meg Ryan a repülőgépen:)vagy nem?

te figyu, az a gyönyörű csíkos nyomat kis hengerrel készült? pont ilyeneket keresek..honnan szerváltad?

kwandera írta...

Szia Kriszti! Köszi! :)
Hát, hogy milyen tanítvány vagyok, azt nem tudom, mindenesetre biztos, hogy itt lesz az első cipőm fotója.

Mónika sziaaa! :) Én is Meg Ryan-re tippelek, de egy másik filmjére. De hátha jön még valaki, aki biztosan tudja.

Nem hengerrel készült, hanem egy faragott fával. Nem tudom igazán, mi a neve. Szerintem ilyet használtak régen a falakra díszcsíkként. De koránt sem biztos. Londonban vettük a Notting Hillen egy kis boltban. Neked mire kellene?
Mikor jössz fel? ;)

kishalász írta...

Angyalok városa...

helen írta...

Angyalok városa.

kwandera írta...

Igen, én is erre a filmre gondoltam. :) Olyan vicces mondat! :)

Timi ne nézz ilyen szomorúan! :)