Annyi negatív történetet lehet olvasni arról, hogy emberek nem tisztelik mások munkáját és ellopják ötleteiket...
Én nem ilyenről szeretnék beszámolni, hanem éppen ellenkezőleg. Arról, hogy igenis lehet korrekten működni együtt.
A történet egyszerű és még novemberben kezdődött. Akkor kaptam egy levelet a Liliputi kiscipőket gyártó Esztertől, hogy tervezik a nyári modelljeiket, de valahogy mindig visszakanyarodnak a nálam látott csipkés kisszandikhoz. Talán emlékeztek még rájuk.
Mivel imádom ezeket is kis minimanó cipőcskéket, így szinte gondolkodás nélkül mondtam igent arra, hogy ezt a fazont a saját szineikben álmodják meg.
Majd eltelt néhány hónap és én már el is feledkeztem a dologról. De tegnap jött egy emil, hogy elkészültek a kiscipők. Alattuk pedig rám és a blogomra való hivatkozás. Jó, nem?
Tehát így is lehet, sőt így érdemes.
A cipőcskék ITT megtekinthetők, szerintem helyesek lettek, remélem sikerük is lesz. ;)
Ismerd meg a Marokkó kollekció első és második sorozatát!
-
A tavalyi tél végén már rettenetesen elegem volt a borús és hideg
hétköznapokból. Leginkább Marokkóba vágytam, ahol forrón süt a nap,
fűszeres a levegő i...
1 hete
7 megjegyzés:
Már akkor is nagyon tetszettek ezek a cipőcskék és már akkor is sajnáltam, hogy nincs őket kire adni. :)
Nagyon édesek a cipőcskék! És igen, tényleg így kellene mindenkinek! Jó lenne, ha mindkét fél nyitott és kedves lenne a másikkal: aki adja a design-t, mintát és az is aki megcsinálja. Az ilyen együttműködés mindenkinek jó! Gratulálok!
Judit, csak annyit tudok mondani, hogy még nincs veszve semmi...Hajrááá! :DD
Szia Norita! Én is így gondolom...már amivel meg lehet ezt csinálni. Mert nem mindennel. Nekem a kiscipőkkel nem volt igazán komoly célom, úgyhogy örültem a lehetőségnek és mindenki jól járt. Más a helyzet, ha valamit az ember igazán a magáénak érez. Köszi! :)
Annyira örültem ennek a bejegyzésnek!
Gratulálok! :D (Olvastad a bejegyzéseket? egy anyuka pont a drappot hiányolta.. :D)
És gratula a cégnek is, példamutató a korrektségük. :)
Köszi, hogy szóltál, nem is olvastam. (eddig) :)
Szia!
Nekünk még eredeti Kwandera szandink volt, és oda voltunk érte. Csenge lábáról még akkor sem lehetett leszedni, amikor már lyukasra koptatta.:) Aztán megláttam a boltban ezt a fazont, és mivel nem néztem meg alaposabban, nem láttam semmi arra utaló jelet, hogy megegyezés alapján másolták le a dizájn, rögtön el is kezdtem magamban bosszankodni magamban. De örülök, hogy ez mégis egy JÓ történet!:) Meg annak is, hogy így még több kis gazdája lehet ezeknek a csodás daraboknak!:)
Szóval gratula! Kívánok még sok ilyen történetet!
Megjegyzés küldése