2010. április 16., péntek

Aprók földjén

Annyi negatív történetet lehet olvasni arról, hogy emberek nem tisztelik mások munkáját és ellopják ötleteiket...
Én nem ilyenről szeretnék beszámolni, hanem éppen ellenkezőleg. Arról, hogy igenis lehet korrekten működni együtt.

A történet egyszerű és még novemberben kezdődött. Akkor kaptam egy levelet a Liliputi kiscipőket gyártó Esztertől, hogy tervezik a nyári modelljeiket, de valahogy mindig visszakanyarodnak a nálam látott csipkés kisszandikhoz. Talán emlékeztek még rájuk.
Mivel imádom ezeket is kis minimanó cipőcskéket, így szinte gondolkodás nélkül mondtam igent arra, hogy ezt a fazont a saját szineikben álmodják meg.
Majd eltelt néhány hónap és én már el is feledkeztem a dologról. De tegnap jött egy emil, hogy elkészültek a kiscipők. Alattuk pedig rám és a blogomra való hivatkozás. Jó, nem?

Tehát így is lehet, sőt így érdemes.

A cipőcskék ITT megtekinthetők, szerintem helyesek lettek, remélem sikerük is lesz. ;)

7 megjegyzés:

Fércművek írta...

Már akkor is nagyon tetszettek ezek a cipőcskék és már akkor is sajnáltam, hogy nincs őket kire adni. :)

Norita írta...

Nagyon édesek a cipőcskék! És igen, tényleg így kellene mindenkinek! Jó lenne, ha mindkét fél nyitott és kedves lenne a másikkal: aki adja a design-t, mintát és az is aki megcsinálja. Az ilyen együttműködés mindenkinek jó! Gratulálok!

kwandera írta...

Judit, csak annyit tudok mondani, hogy még nincs veszve semmi...Hajrááá! :DD

Szia Norita! Én is így gondolom...már amivel meg lehet ezt csinálni. Mert nem mindennel. Nekem a kiscipőkkel nem volt igazán komoly célom, úgyhogy örültem a lehetőségnek és mindenki jól járt. Más a helyzet, ha valamit az ember igazán a magáénak érez. Köszi! :)

panyizsuzsi írta...

Annyira örültem ennek a bejegyzésnek!

Vacskamati írta...

Gratulálok! :D (Olvastad a bejegyzéseket? egy anyuka pont a drappot hiányolta.. :D)

És gratula a cégnek is, példamutató a korrektségük. :)

kwandera írta...

Köszi, hogy szóltál, nem is olvastam. (eddig) :)

Zita mama írta...

Szia!
Nekünk még eredeti Kwandera szandink volt, és oda voltunk érte. Csenge lábáról még akkor sem lehetett leszedni, amikor már lyukasra koptatta.:) Aztán megláttam a boltban ezt a fazont, és mivel nem néztem meg alaposabban, nem láttam semmi arra utaló jelet, hogy megegyezés alapján másolták le a dizájn, rögtön el is kezdtem magamban bosszankodni magamban. De örülök, hogy ez mégis egy JÓ történet!:) Meg annak is, hogy így még több kis gazdája lehet ezeknek a csodás daraboknak!:)
Szóval gratula! Kívánok még sok ilyen történetet!